Amikor nekem ezzel jöttek, akkor én azt mondtam: „na ne máááár! 50-50% és kész. Én vagyok a példa.” Aztán elkezdtem tudatosabb lenni.

Nem mondom, hogy előtte mekiből ki, kínaiba be, és az utcákat a cukrászdákról tudtam csak beazonosítani, de maradjunk annyiban, hogy a sarki pékségben már tudták, hogy a meggyes mákos a kedvencem, a kávét pedig két cukorral kérem, az ebéd pedig desszert nélkül (ami minimum egy sor csoki) nem ér semmit.

Aztán egy kis fejbevágás az élettől, és akkor söpörtem. Legelőször is a fejemből a „de nekem ezt muszáj, erről nem tudok lemondani” „nekem erre nincsen időm, csinálja az, akinek két anyja van” berögzött marhaságaimat, aztán a cukrot és a péksüteményeket a polcról, a kongó konyhaszekrényemet és a hűtőmet pedig feltöltöttem. (Sosem hittem volna, hogy egyszer ez utóbbi kicsi lesz.)

Mi van most? Cukor helyett eritrit. 1,5%-os tej helyett kókusztejpor. Gyümölcsjoghurt helyett natúrjoghurt, zsírszegény túró és friss gyümölcs. Krumpli helyett bulgur, barna rizs, és rengeteg zöldség. Meg hús, meg zöldség. Delma helyett cottage cheese, meggyes mákos helyett rozskenyér. Nyolc tojásos helyett gluténmentes és/vagy durum tészta. A déli menü helyett saját magam főzött finomságok. Csoki helyett általam sütött egészséges nassolnivaló müzlik, kekszek. 
fitt
Pattanás hegyek helyett tisztuló arc és hát. Narancsos helyett feszesedő bőr. Száraz és töredezett helyett erősödő haj. Kajakóma helyett boldog elégedettség! <#„Nem ízlik, jajj már megint ez…”#> helyett elismerő hátba veregetés (magamnak). Energia, lendület, élmény, ízek, színek, tudatosság. És a lelkiismeret furdalás teljes hiánya. 
Ja, meg egy kicsit jobban fejlődő és látható izomzat. 

Fontos! 
Ez nem diéta. Ez nem étrend. Ez nem egy hónapig tart. Meg kilencven napig. Ez nem paleo, ez nem candida, nem keleti, és nem kínai. Ezt úgy hívják: egészséges és tiszta táplálkozás. Egy életre. 
Ez nem lemondás, ez nem szenvedés, ettől nem leszek hisztis és kibírhatatlan, és éhségtől agresszív. Ettől jó(l) leszek, ettől könnyed és vidám leszek.
Ez nem kínlódás, számolgatás, megrögzött idiotizmus, amibe a Pöttyös túró rudi vagy a nagymami csudasütije egy-egy alkalommal csalásnak minősül.

Ez döntés. Ez tapasztalat. Méghozzá az enyém. Az meg a Tiéd, hogy elhiszed-e, lépsz-e, változtatsz-e most, vagy esetleg megvársz Te is egy nagyobb fejbevágást, ne adj’ Isten meggyőzöd magad arról, hogy Veled ez úgysem történik meg, hiszen a családod egésze a makk-egészségesek csoportját erősíti, és különben is. 

Egyszer élsz. De nem mindegy, hogy hogyan. Dönts tudatosan. Dönts úgy, hogy ha majd visszanézel, ne bánkódnod kelljen, hanem büszke lehess magadra! Dönts ma!

Olvass tovább: http://barhogyislegyenmozogj.hu/

Olvasók száma: (82)

Vélemény, hozzászólás?