A célbaérés örömét és dicsőségét, különösen akkor, ha valamilyen helyezéssel jár, kitörő lelkesedés és taps övezi. A csillogó érem vagy nagyszerű eredmény nyomán a sportoló neve sokáig emlegetve lesz. Vajon belegondolunk-e, mennyi energia, idő, erőfeszítés és hit van ezen sikerek mögött?

Hungarian Traversée Team

Mókázni is volt ereje a három futónak – (forrás: Facebook – Hungarian Traversée Team hivatalos oldala)

Ma hajnalban érkezett célba a három magyar terepfutó, Lőrincz Olivér, Medgyessy Gergely, Zenyik Róbert, akik vállalkoztak egy 203 kilométeres táv megtételére a francia Chamonix és Briancon között az Alpok hegyeiben. A távot nehezítette az összesen 12900 méter szintkülönbség, az időjárás (elég sokszor esett az eső), illetve az, hogy alig aludtak a futók, hiszen szintidőn, azaz 50 órán belül szerették volna teljesíteni.

Sikerült nekik, amit elterveztek. 49 óra 5 perc és 40 másodpercet mért az időmérő óra, mikor elérték a célt. Öt frissítő ponton pihenhettek, aludhattak egy-egy órát, ehettek, ihattak, érintkezhettek a segítőikkel és esetleg a külvilággal. Egyébként pedig egymásra voltak utalva az úton. Hol esett, hol sütött a nap, hol futottak, hol hegyet másztak. Haladtak rendületlenül előre, és a kitartásuknak, hitüknek és felkészülésüknek meg lett az eredménye. Teljesítették a La Traversée ultra trail-t.

Futóként (és sportedzőként) nekem az járt a fejemben, milyen felkészüléssel, mennyi edzéssel, futással járt az, hogy idáig el tudtak jutni. Tudom, nem ma kezdték a pályafutásukat, töménytelen verseny, erőpróba áll mögöttük. Tudom azt is jól, alaposan felkészültek a terepre szinte méterről méterre átgondolva azt, hiszen a népszerű közösségi portálon levő oldalukon folyamatosan posztoltak erről.

Bár minden verseny egy-egy erőpróba, és célbaérni hatalmas öröm és siker, mégis az sokszor az odáig vezető út az, ami valójában számít. Tény, hogy erről a külvilág alig kap valamilyen információt, képet. Pedig a felkészülés szakasza lehet több éves is, rengeteg edzéssel töltött óra, lemondás, odafigyelés és kitartás szükséges mindehhez.  Az edzések, a több órás futások nem csak a testet edzik, hanem a lelket is, hogy a megmérettetésen a tervezettek, a vágyottak szerint tudjon teljesíteni a sportoló.

Mindenezen teljesítmény koronája az, hogy az adott kihívásnak megfelelnek.

A gondolataimat egy ma olvasott szöveggel szeretném zárni:

“A futás egyik nagy igazságtalansága, hogy a leghangosabb ünneplést mindig a célban kapjuk, pedig a legnagyobb erőfeszítés nem ott, hanem a hajnali futások előtt, még az ágyban fekve, a lehunyt szemhéjaink felemeléséhez kell … De ott még sohasem voltak szurkolók – tapsolva, kereplővel, ujjongva.”

(Hát, nem voltak még …)

 

 

Simkó Judit
személyi edző
stresszkezelő konzultáns
(kineziológus)

Olvasók száma: (38)